A Szivárvány együttes, a Fővárosi Önkormányzat fenntartásában működő Értelmi Fogyatékosok Otthona lakói részvételével, 1998. szeptemberében alakult.
Az „ős” zenekar tagjai: Jakab Mária, Hicsár Erika, Horváth Jolán. Kezdetben Martonvásárra jártunk át gyakorolni a tűzoltószertárba, hely hiánya miatt. Két hét alatt szerzett tudásunkat Tordason, a szüreti rendezvényen mutattuk be először, mely két dal énekléséből és némi ritmus hozzáadásából állt. Októberben vásároltunk egy szintetizátort és különböző ritmus hangszereket. Az újonnan vásárolt szintetizátor megtette hatását, hangjára egyre több lakó figyelt fel, leginkább akkor, mikor az a dal, amit éppen próbáltunk eljátszani, mind jobban hasonlított a kiválasztott dalhoz, dallamhoz. Ezt követően próbáltuk ezeket a zeneszámokat ritmus hangszerek bevonásával megszólaltatni. Az első sikerélmények fellelkesítették a kis csapatot.

A hőskor után persze nálunk is a dolgos hétköznapok következtek, amikor is igazi zenekarrá nőttük ki magunkat. A zenekar nevét, Szivárvány, Michalidesz Erzsébet adta. Szivárvány … Szemet, lelket gyönyörködtető, de mégis vidám és egy picikét titokzatos. Tagjainknak igazán megtetszett, örömmel egyeztek bele a névválasztásba.

Nehéz feladat eléőtt álltunk, hogy hogyan tovább, mert a zenekar tagjainak semmilyen zenei képzettsége nem volt. Nem ismerték a kottát, csak hallásukra hagyatkozhattak. Ezért egy olyan módszert találtam ki, ami számukra is érthető. Szín jelzéseket alkalmaztam. Így már tudták mihez kötni a hangokat. Úgy érzem ez a megoldás jól sikerült, mert még ma, tíz év után is működik. Elkészítettem a ma is használt audio-vizuális akkord színkotta rendszert, mely 2002-ben a fentartó Fővárosi Önkormányzat „Nálunk” című szakmai pályázatán első helyezést ért el.

A zenekar életében mérföldkőnek számít a Gyöngyösi Kulturális Fesztivál (1999.), ahol együttesünk először mutatkozott be a nagy nyilvánosság előtt a „Ricsi mutass rám” című, sokat gyakorolt dallal. Sajnos, mint más együtteseket, bennünket sem kerültek el a tagcserék. Ebben az évben lépett ki a zenekarból Németh Sári és Korcsogh Györgyi.

2001-ben a zenekar nagy átalakuláson ment keresztül. Új tagokkal bővültünk. Kövesdi Zoltán basszusgitáron, Vincze Ferenc szintetizátoron, Novakovics Ferenc szájharmonikán, Harczos Ildikó szintetizátoron játszott. Énekesünk továbbra is Michalidesz Erzsébet volt, Gönczi Géza ütötte a dobokat, Pajter Teréz, Lakatos Rudolf ritmushangszereken, csörgőn kísért.

2002-ben került hozzánk Balogh Árpád, kiváló énekhangját kölcsönözve további sikereinkhez. Folytattuk fesztivál-fellépéseinket. A „Volt egyszer egy amerikai popfesztivál” c. musicalből adtunk elő részleteket a Székesfehérvári Kulturális Fesztiválon, október 9-én pedig egy hollandiai fesztiválra kaptunk meghívót.

A következő év újfajta kihívás volt a Szivárvány számára. Szokatlan dolgot próbáltunk megvalósítani, úgy érezzük nagy sikerrel. Létrehoztuk – hagyományteremtő szándékkal - a „Dallal-tánccal egymásért” gálaműsort a Százhalombattai Művelődési Házban, mely műsor a fogyatékkal élő művészeti csoportok és közismert előadóművészek együttműködésén alapult.

Ebben az évben 2010-ben Budapesten a Thália Színházban került sor a „Dallal-tánccal egymásért” gálaműsorunkra.
Erre az alkalomra Nagy Kati színész-rendező alkotott egy színvonalas produkciót, fogyatékkal élő művészeti csoportok és előadó művészek közös munkáiból "Eldobott kő" címmel.

A képzett zenészek hiánya érzékenyen érintette csapatunkat, ezért – követve a külföldi zenekarok példáját – integrált zenei formációt alapítottunk. 2004-től én lettem a dobos, felkészítő, zenekarvezető egy személyben. Bővültünk is. Ekkor érkezett Vass Árpád, aki több hangszert is megszólaltat (gitár, furulya, bendzsó). Négyessy Tamás személyében új szintetizátorost üdvözölhettünk.

2005-ben jött az újabb, immár második külföldi meghívás, ezúttal a Dorthmundi Egyetem által szervezett Europa IN Takt nemzetközi fesztiválra. (Velünk voltak: Balog János –tánc, Pajter Teréz – tánc, Vass Árpád – bendzsó, Harczos Ildikó – szintetizátor, Négyessy Tamás – szintetizátor, Németh Sarolta – szintetizátor, Kövesdi Zoltán – basszusgitár, Vincze Ferenc – ének, Lakatos Rudolf – ritmushangszer és Provoda József – dob.) Elkészült második CD-nk, „Csend hangjai” címmel. A Nagytétényi Kastélymúzeumban neves előadókkal tartottuk meg a lemezbemutatót, segítségünkre volt Détár Enikő, Csukás István és Komáromi István, de ehhez az eseményhez kötődik első televíziós felvételünk is.

A következő év ismét új dolgokat hozott, utcafesztiválokon vettünk részt, mely olyan sikernek bizonyult, hogy Zalaegerszegen elnyertük a közönségdíjat és a legkeresettebb utcazenészek lettünk. 2006-ban felléptünk Budapesten, Pestszentlőrincen a „Szept-ember” fesztiválon, decemberben pedig önálló estet adtunk a Budapesti Rutkai Éva színházban, ahol ismert művészek fogadták el meghívásunkat és léptek fel együtt a Tordasi Szivárvánnyal. Tagjaink közül ott voltak: Négyessy Tamás, Kövesdi Zoltán, Harczos Ildikó, Lakatos Géza, Vass Árpád és Provoda József.

A nagy sikerű portugál fesztivál után meghívást kaptunk Franciaországba a Handi Blues fesztiválra, az Oleron-szigeti Saint Troyan-ba. A hosszú útról és ott tartózkodásról videó film készült, mindenki okulására és élményeink megosztása végett. A szervezők amúgy is mindent elkövettek azért, hogy jól érezzük magunkat és mi engedtünk rábeszélésüknek. Fantasztikus előadásokat láthattunk, hallhattunk és mi is mindent megtettünk azért, hogy ne lógjunk ki a sorból. Úgy gondolom, ez sikerült is. Együttes tagjai: Harczos Ildikó – szintetizátor, ének, Dick edina – szintetizátor, ének, Négyessy Tamás – szintetizátor, ének, Kövesdi Zoltán – basszusgitár, Vass Árpád – gitár, ének, Provoda József – dob, ének.